Jó pár könyv felhalmozódott azóta amióta legutóbb erre jártam. Kettőt emelnék ki a sorból, amelyek különösen tetszettek.
Megismerkedtem egy számomra új íróval. Ljudmila Ulickaja. Általam elsőként olvasott könyve a Vidám temetés. A könyv maga a haldoklásról szól, mégis egy olyan légkör járja körül, ami megkapó és letehetetlen. Lehet hogy azért is szeretem ezt a könyvet, mert életem egyik nagyon aktuális pontján olvastam el. Benne van az elkerülhetetlen elmúlás, az embereket összekötő szeretet, hogy mindannyian különbözünk, de mégis vannak dolgok amik összetartják a világot. Az írónőnek azóta több könyét is olvastam, mindegyiket bátran ajánlom bárkinek.
A másik könyv, amit a kezembe vettem igazából már egy jó ideje ott pihent a polcon és egy utazás folytatása volt számomra, mert az írótól már itt is sok könyvet ajánlottam. Paulo Coelho: A Zahir. Talán ez a könyv is azért lett különösen fontos a számomra, mert ezt is a legjobb pillanatban olvastam el, megerősített abban, hogy a probléáinkról igenis beszélni kell, és csak így engedhetjük el azokat. Valami hasonló zajlik le bennem is ilyenkor, amikor elmondom, kibeszélem magamból a gondjaimat, könnyebb leszek, elengedem a bajokat és képes vagyok tovább lépni felettük. Persze a könyv nagyon sok más dologról is szól, de természetesen mindenki azt ragadja ki magának belőle am számára a legfontosabb. Néhány (nem túl rövid) idézettel zárnám soraima, azokkal a sorokkal amik leginkább megérintettek ebből a könyvből.
"Megint a szabadság, de csak látszólag: az igazi szabadság ugyanis nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb."
"És hirtelen, a főhajó közepén, rádöbbenek valami nagyon fontos dologra: a katedrális én vagyok. És mindannyian katedrálisok vagyunk. Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos."
"Úgy tűnik, a mindenható Zahir minden emberrel veleszületik, és gyermekkorban kiteljesedik, ekkor állítja fel a szabályokat, amelyeket a továbbiakban mindig tiszteletben kell tartani:
Azok az emberek, akik mások, veszélyesek, más törzshöz tartoznak, el akarják venni a földjeinket és a nőinket.
Házasodj meg, szaporodj, fenn kell tartanod a fajt.
A szerelem kicsi, csak egy embernek add oda, és másra rá se nézz - aki pedig azt állítja, hogy a szív ennél nagyobb, az gonosz.
A házasság egyben fölhatalmazás arra, hogy birtokba vedd a másik testét és lelkét.
Olyan munkát kell végezned, amit utálsz, mert szervezett társadalomban élünk, és ha mindenki azt csinálhatná, amit szeret, a világ nem haladna előre.
Vásárolj ékszereket - ez jelzi, hogy a törzs tagja vagy, a piercing pedig egy másik törzs ismertetőjegye.
Mindig legyél nyájas, és nevesd ki azokat az embereket, akik kimutatják az igazi érzelmeiket - a törzs számára veszélyes, ha valamelyik tagja kimutatja, mit érez.
A lehető legritkábban mondj nemet, mert jobban fognak szeretni, ha igent mondasz - és ez növeli a túlélési esélyeidet az ellenséges világban.
Az érzéseidnél sokkal fontosabb, hogy mit mondanak mások.
Soha ne rendezz botrányt, ezzel felhívhatod magadra egy ellenséges törzs figyelmét.
Ha másként viselkedsz, mint a többiek, lehet, hogy száműznek, mert megfertőzheted a törzs többi tagját, és tönkreteheted azt, amit olyan nehéz volt megszervezni.
Mindig kísérd figyelemmel, hogy kell kinézniük az új barlangoknak, és ha nem tudod pontosan, kérd ki a lakberendező véleményét, aki mindent elkövet, hogy megmutathasd a többieknek, milyen jó ízlésed van.
Napjában háromszor étkezz, akkor is, ha nem vagy éhes, de koplalj, ha nem felelsz meg a szépségideálnak, akkor is, ha nagyon éhes vagy.
Öltözködésedben kövesd a divatot, szeretkezz, ha akarsz, ha nem, gyilkolj az országhatárok nevében, siettesd az idő múlását, hogy hamar nyugdíjba mehess, szavazz a politikusokra, panaszkodj, hogy nehéz az élet, változtasd meg a frizurádat, közösítsd ki azokat, akik mások, vegyél részt vallási szertartáson minden vasárnap, vagy szombaton, vagy pénteken, vallástól függően, ilyenkor bánd meg a bűneidet, töltsön el a büszkeség, amiért csak mi tudjuk az igazságot, és vesd meg a másik törzset, amiért ők hamis istent imádnak.
Utódaid járjanak a nyomdokaidban, hiszen te vagy az idősebb, a tapasztaltabb, te ismered a világot.
Szerezz diplomát, akkor is, ha soha nem találsz olyan állást, amelyben szükséged lesz rá.
Tanulj meg olyan dolgokat, amelyekre soha nem lesz szükséged az életben, de valaki azt mondta, hogy ismerni kell őket: algebrát, trigonometriát, Hammurapi törvénykönyvét.
Soha ne keserítsd el a szüléidet, akkor se, ha emiatt le kell mondanod mindenről, ami boldoggá tesz.
Halkan hallgass zenét, halkan beszélj, rejtőzz el, ha sírsz, mert én vagyok a mindenható Zahir, én diktálom a játékszabályokat, én szabom meg a sínek közötti távolságot, én hirdetem a siker dicsőségét és a hála fontosságát, és én mondom meg, hogyan kell szeretni."
