NE ESS PÁNIKBA!

Van a könyvespolcomnak egy része, ahova akkor nyúlok, amikor le vagyok eresztve. Egy kis jókedvért. Ott pihenget Hugh Laurie: A balek című könyve (aminek általában az első 3 oldala egyszerűen fantasztikus és akárhányszor el tudnám olvasni, a folytatás azonban nem nyűgöz le annyira mint a kezdés - igen, ez olyan leszólás féle, de az eleje tényleg nagyon jó - és persze az sem elhanyagolható tény, hogy a könyv vége elött 1-2 oldallal még azon voltam, h ne azt hogyan fogja lezárni, miután végeztem akkor meg ott pislogtam, h ez gyors volt - nem frappáns, csak gyors), Eric Idle:Hakni az űrben és a Galaxis utikalauz "trilógia".

A Hakni az űrben (Egy poszt-modem regény) mondjuk már csak virtuálisan van ott, mivel egyik kedves ismerősömnek adományoztam kedély javítás céljából (és itt mélyen hallgatok arról a tényről, hogy alapvetően neki vettem, csak aztán kellett ahhoz 1-2 év, hogy lemondjak róla a javára...). Ezt a könyvet a Monthy Python egyik tagja írta és nekem már ez szimpatikus volt. Aztán elolvatam és nagyon jókat derültem rajta. A történet két űrkomikusról (Alex és Lewis) és a humor mibenlétét kutató robotjukról (Carlton - egy 4,5-es Bowie típusú android, csak hogy pontosak legyünk...) szól a távoli (???) jövőben. Ők hárman elképesztő kalandokba, kalamajkákba keverednek az eredmény pedig rengeteg nevetés. Mostanság kancsintgattam az író másik művére A Mohó Gazember naplója-ra, de mindig akad valami más, szóval az még a jövő zenéje.

És az örök. A klasszikus. A maga nemében utolérhetetlen. Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak.
Szeretem, mert magával ragadó a történet, vicces és képtelen dolgok történnek a szereplőkkel, akik maguk is elég lökött figurák. És íme egy "rövidke" részlet:

"-Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben jegyezte meg.
-A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam elöször az egészről, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem azért, hogy szétrombolja a házat.Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.
-De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
-O, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Ugy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
-De hiszen a tervek ki voltak állítva.
-Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
-Ott van a kiállítási részleg.
-Zseblámpával.
-Talán leszakadt a villanyvezeték.
-Meg a lépcső.
-Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
-O, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!
A fejük fölött elúszott egy felhő. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét.
-Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg.
-Sajnálom. Nekem például tetszik.
-A gyorsforgalmi út is tetszeni fog.
-O, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot.
Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetősen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát.
-Mr. Dent - szólt.
-Mi van? - mondta Arthur.
-Hadd szolgáljak némi tényszerű felvilágosítással.Van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer, ha simán keresztülengedném magán?
-Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur.
- Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szőrös lovas, aki mind ővele üvöltözik."

(Ki) Bezöldülés

Arculatmósosultam picit, mert vége van a nyárnak és nem sokára jön az ősz, no meg a tél, és eltűnik a környezetemből a sok-sok zöld, így itt kárpótolom magamat. Meg találtam neten katicás rajzot, ami nagyon megtetszett. :-)

Állati humor...

Elszakadva a vámpírok világától egy másik könyvet is szeretnék ajánlani. Ez pedig Szentesi Györgyi Egy vadászgörény naplója című műve.
Mondjuk az is lehet a ludas, hogy én mindig is nagyon vágyódtam egy helyes kis görényke után (de munka mellett nincsen annyi szabadidőm, amennyit a kis állatkával tölteni és foglalkozni kéne, szóval maradok a cserepes növényeknél), de nekem nagyon tetszett ez a könyv. Kellő mennyiségű humorral fűszerezve (olyan Gerald Durrell-es stílusban) egy görény lányka (Sydney) mindennapjait meséli el a könyv első szám, első személyben a házikedvenc szemszögéből. És hogyan is lehetne legjobban jellemezni (és legkönnyebben mások szívébe is belopni) ezt a könyvet? Íme egy részlet:

"A résnyire nyitva hagyott ablakon át kellemes tavaszi szellő fújdogál. Kifacsarodva heverek a hintaágyamban, és igen elégedett vagyok: bőségesen bereggeliztem, és hatalmasat játszottunk mamival, mielőtt kiment a barna ajtón.Nemrég döntöttem úgy, hogy naplót fogok vezetni. Sokan azt gondolhatják, unalmas az életem, és nem történik velem semmi. De most megtudják! Elmesélek mindent! Felkészültél, kedves olvasó? Mert ami most következik, az:
Egy vadászgörény naplója"

Nagyon valósághűen (amennyire én meg tudom ítélni) ábrázolja ezeknek a lökött kis állatoknak a viselkedését, viselt dolgaikat. És még egy részlet.

Bátran ajánlom minden állat szerető, humor kedvelő olvasónak. :-)

New moon és a többiek...

Egy hétig nagyon kis aktív voltam (vagy éppen nem, attól függ, hogy honnan nézzük). Mert olvastam. Sokat. Mást meg nagyon nem csináltam. Így 1 hét leforgása alatt sikerült elolvasnom a Twilight sorozat mind a 4 kötetét (ja, első kettőt eredetiben, utsó kettőt meg kalóz fordításban). Cserébe lemaradtam egy vizsgámról (persze ki olyan hüle még rajtam kívül, hogy az egyetemi évek elmúltával még hobbi szinten ilyen-olyan tanfolyamokat végez...). Ami nem gáz, mert pótolható. Persze ez egy ördögi kör, mert a vizsgára jelentkezős papírokra várakozva vettem meg az első kötetet és a könyvek olvasása miatt nem készültem fel végülis a vizsgára...

Most pedig egy szimpi nyelvtanfolyammal szemezgetek. Persze nem is értem pontosan, hogy miért, mert soha sem volt igazán nagy nyelvérzékem (na jó, nem vagyok túl szorgalmas egyed, és szavak megtanulásához meg az azért kellene...). De most baromi lelkes vagyok. Mint mindig amikor új dolgokba kezdek. Aztán meg majd meglátjuk.

De kanyarodjunk vissza a könyvekhez. Nekem tetszettek. (Az egyik kalózfordításnál mondjuk volt gondom 1-2 fejezettel, de ott leginkább a fordítással, de így jár az aki túl lusta magának lefordítani...) Magával ragadó kis világot teremtett meg az írónő. Jók a karakterek, nekem főleg Edward volt szimpatikus (na jó, én végig kacarásztam a részeket, ahol frappánsan beszólogatott a környezetének). Szóval tényleg megvan a varázsa a dolognak. Megértem, hogy miért ilyen közkedvelt. És mire a végére értem ismét bennem volt az a bizonyos űr, amit a számomra kedves és általam jónak ítélt könyvek után szoktam érezni. Hogy véget ért a történet. Hogy ismét vissza kell szakadni a való világba. Nincs bajom a valósággal sem, jól érzem magamat a bőrömben, csak néha tényleg kicsit jobban magával tudnak ragadni a történetek, mint az ildomos lenne. De ez van.

A filmet is megnéztem (szokásos kritikus mivoltomban). Tetszett is, meg nem is. Voltak részletek amik kimondottan bejöttek és kb egyeztek az általam elképzelt világgal, de néhány részlet határozottan nem tetszett. De persze nem lehet mindenkinek kedvre tenni. Végülis egy könnyed kellemes és nézhető film. No és persze mint mindig lelkesen várom a következő könyvből készülő művet is. És arra is fújni fogok kicsit, hogy ez meg az nem is így volt, de azért az is tetszeni fog. Kiszámítható vagyok, legalábbis magam számára. (+ nagyon tetszenek a film plakátjai. Janere talált azínésznő meg szerintem nagyon el van találva így látatlanba.)