2012. május 14., hétfő

Új élmények

Már oly skszor terveztem, h na mos akkor neki állok és írok egy bejegyzést, de valahogy mindig el lett halasztva. De ami késik nem múlik.

Jó pár könyv felhalmozódott azóta amióta legutóbb erre jártam. Kettőt emelnék ki a sorból, amelyek különösen tetszettek.
Megismerkedtem egy számomra új íróval. Ljudmila Ulickaja. Általam elsőként olvasott könyve a Vidám temetés. A könyv maga a haldoklásról szól, mégis egy olyan légkör járja körül, ami megkapó és letehetetlen. Lehet hogy azért is szeretem ezt a könyvet, mert életem egyik nagyon aktuális pontján olvastam el. Benne van az elkerülhetetlen elmúlás, az embereket összekötő szeretet, hogy mindannyian különbözünk, de mégis vannak dolgok amik összetartják a világot. Az írónőnek azóta több könyét is olvastam, mindegyiket bátran ajánlom bárkinek.




A másik könyv, amit a kezembe vettem igazából már egy jó ideje ott pihent a polcon és egy utazás folytatása volt számomra, mert az írótól már itt is sok könyvet ajánlottam. Paulo Coelho: A Zahir. Talán ez a könyv is azért lett különösen fontos a számomra, mert ezt is a legjobb pillanatban olvastam el, megerősített abban, hogy a probléáinkról igenis beszélni kell, és csak így engedhetjük el azokat. Valami hasonló zajlik le bennem is ilyenkor, amikor elmondom, kibeszélem magamból a gondjaimat, könnyebb leszek, elengedem a bajokat és képes vagyok tovább lépni felettük. Persze a könyv nagyon sok más dologról is szól, de természetesen mindenki azt ragadja ki magának belőle am számára a legfontosabb. Néhány (nem túl rövid) idézettel zárnám soraima, azokkal a sorokkal amik leginkább megérintettek ebből a könyvből.

"Megint a szabadság, de csak látszólag: az igazi szabadság ugyanis nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb."

"És hirtelen, a főhajó közepén, rádöbbenek valami nagyon fontos dologra: a katedrális én vagyok. És mindannyian katedrálisok vagyunk. Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos."

"Úgy tűnik, a mindenható Zahir minden emberrel veleszületik, és gyermekkorban kiteljesedik, ekkor állítja fel a szabályokat, amelyeket a továbbiakban mindig tiszteletben kell tartani:
Azok az emberek, akik mások, veszélyesek, más törzshöz tartoznak, el akarják venni a földjeinket és a nőinket.
Házasodj meg, szaporodj, fenn kell tartanod a fajt.
A szerelem kicsi, csak egy embernek add oda, és másra rá se nézz - aki pedig azt állítja, hogy a szív ennél nagyobb, az gonosz.
A házasság egyben fölhatalmazás arra, hogy birtokba vedd a másik testét és lelkét.
Olyan munkát kell végezned, amit utálsz, mert szervezett társadalomban élünk, és ha mindenki azt csinálhatná, amit szeret, a világ nem haladna előre.
Vásárolj ékszereket - ez jelzi, hogy a törzs tagja vagy, a piercing pedig egy másik törzs ismertetőjegye.
Mindig legyél nyájas, és nevesd ki azokat az embereket, akik kimutatják az igazi érzelmeiket - a törzs számára veszélyes, ha valamelyik tagja kimutatja, mit érez.
A lehető legritkábban mondj nemet, mert jobban fognak szeretni, ha igent mondasz - és ez növeli a túlélési esélyeidet az ellenséges világban.
Az érzéseidnél sokkal fontosabb, hogy mit mondanak mások.
Soha ne rendezz botrányt, ezzel felhívhatod magadra egy ellenséges törzs figyelmét.
Ha másként viselkedsz, mint a többiek, lehet, hogy száműznek, mert megfertőzheted a törzs többi tagját, és tönkreteheted azt, amit olyan nehéz volt megszervezni.
Mindig kísérd figyelemmel, hogy kell kinézniük az új barlangoknak, és ha nem tudod pontosan, kérd ki a lakberendező véleményét, aki mindent elkövet, hogy megmutathasd a többieknek, milyen jó ízlésed van.
Napjában háromszor étkezz, akkor is, ha nem vagy éhes, de koplalj, ha nem felelsz meg a szépségideálnak, akkor is, ha nagyon éhes vagy.
Öltözködésedben kövesd a divatot, szeretkezz, ha akarsz, ha nem, gyilkolj az országhatárok nevében, siettesd az idő múlását, hogy hamar nyugdíjba mehess, szavazz a politikusokra, panaszkodj, hogy nehéz az élet, változtasd meg a frizurádat, közösítsd ki azokat, akik mások, vegyél részt vallási szertartáson minden vasárnap, vagy szombaton, vagy pénteken, vallástól függően, ilyenkor bánd meg a bűneidet, töltsön el a büszkeség, amiért csak mi tudjuk az igazságot, és vesd meg a másik törzset, amiért ők hamis istent imádnak.
Utódaid járjanak a nyomdokaidban, hiszen te vagy az idősebb, a tapasztaltabb, te ismered a világot.
Szerezz diplomát, akkor is, ha soha nem találsz olyan állást, amelyben szükséged lesz rá.
Tanulj meg olyan dolgokat, amelyekre soha nem lesz szükséged az életben, de valaki azt mondta, hogy ismerni kell őket: algebrát, trigonometriát, Hammurapi törvénykönyvét.
Soha ne keserítsd el a szüléidet, akkor se, ha emiatt le kell mondanod mindenről, ami boldoggá tesz.
Halkan hallgass zenét, halkan beszélj, rejtőzz el, ha sírsz, mert én vagyok a mindenható Zahir, én diktálom a játékszabályokat, én szabom meg a sínek közötti távolságot, én hirdetem a siker dicsőségét és a hála fontosságát, és én mondom meg, hogyan kell szeretni."

2010. január 12., kedd

Reggeli meglepetés

Elösször is boldog és sikerekben gazdag új évet minden kedves olvasómnak / erre tévedőnek. Rég jártam erre, de most visszatértem, és remélhetőleg az olvasási lendületem is visszatér végre (plussz időm is lesz rá), és gyakrabban fogok ide irogatni.
Most leginkább a mai kellemes élményemet mesélném el. Nem nagy dolog, de nekem nagyon feldobta a napomat. Reggeli (nem teljesen betervezett) sétám végeztem éppen - más szóval megkiséreltem eljutni a munkahelyemre a lakhelyemről villamos nélkül - és már éppen azon filóztam, hogy vajon végérvényesen lefagytak-e a lábaim - és itt gondolatban megemlékeztem a minap TV-ben látott hegymászós, végtaglefagyós ismeretterjesztő filmre (igen, nem kicsit dramatizáltam túl a dolgot) - amikor elértem egy buszmegállóba, ahol megállt egy kedves autós, aki egyedül utazott és a buszmegállóban várakozóknak felajánlott egy fuvart (én erre megyek, ha valaki más is arra tart azt elviszem) és két sorstársamma együtt éltünk is a lehetőséggel. Lehet erre mondani, hogy nem szabadott volna, mert hát anyukáink megtanították nekünk, h idegen kocsijába soha és semikor ne szálljunk be, de szerintem ez egy nagyon kedves gesztus volt tőle. Így viszonylag időben sikerült bejutnom a munkába (mert bár nagyon sportosnak éreztem magam a gyaloglás közben azért az út nagyobb része még hátra volt, és már tényleg át voltam fagyva). Szóval azthiszem ma úgy tudok nyilatkozni, hogy igen, hiszek még az emberek jóságában egymás iránt és a segítőkészségben.

Mivel ez egy könyvekről szóló blog így még berakom az aktuális denagyonvágyomrá könyvemet is. Ez megint egy szakácskönyv, és az ára is meglehetősen borsos, de mivel az olasz konyhával foglalkozik és csak jót olvastam róla, így a közelgő születésnapomra már megvan, hogy mit kérjek a családtól.

2009. október 27., kedd

Ama bizonyos verses pillanatom

Van pár kedvencebb versem, amik időről időre eszembe jutnak és most ide vetek egyet-kettőt közülük. Azért nem vagyok ám ilyen kis negatív, mint pl az első vers, de a ritmusa egyszerűen magával ragadja az embert.

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

És ha már ritmus:

Weöres Sándor
A GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Még több vers tőle.
Plussz egy kicsit más, de ezt is nagyon szeretem, csak kicsit hosszú ide.

Zárásként, ám határozottan nem utolsó sorban:

Radnóti Miklós
ERŐLTETETT MENET


(És nem akarja a blog az igazságot, hogy olyan formában tegye ide ezt a verset, ahogy én szeretném, így inkább linkelem ezt is.)

2009. október 22., csütörtök

Zene az kell...

Kivételesen nem olvasni valót szeretnék ajánlani, hanem zenét. Mert megjelent a Budapest bár zenekarnak a 2. albuma és nekem nagyon tetszik, no meg dupla lemezes is és szerintem nem kerül többe, mintha csak egy korong lenne benne.
Én már nagyon vártam ezt az albumot, mivel tavaly voltam a koncertjükön és nem minden szám volt rajta a Vol. 1-en amit játszottak. Örömömre, amely számokat hiányoltam, azok most ezen rajta vannak.

Persze kicsit értetlenül állok, már csak az előzőek miatt is az elött a tény elött, hogy a boltos azt mondta, hogy ez a CD teljesen más stílusú, mint az előző. Mert szerintem nem. Nekem nagyon bejön.

Kicsit bővebben pedig azoknak akik még nem hallottak eme csodálatos zenekarról. A magyar könnyű zenei életének általam kedvelt rétege összefogott - kicsit változó felállásban, mert ki mikor ér rá stb. - és régi filmzenéket és slágereket játszanak (amiket még kiskoromban nagyapámmal hallgattam, szóval szívemnek kedvesek). Koncertjeik hangulata is magával ragadó, nem szokványos, hiszen többségben színházban és hasonló helyeken lépnek fel (no meg persze az A38-as hajón is, meg ...).

No mindegy. 100 szónak is egy a vége. Én nagyon ajánlom mindenkinek. (És szurkolok, hogy írjanak még ki koncertet az idei évre Budapestre, mert a már meghirdetettekről lekéstem, és nagyon szeretnék menni... Szóval szurkoljatok velem légyszives. :-) )

És íme a hivatalos ajánló:

A 2007-ben megjelent első lemez melankolikusabb hangvételével szemben ez vidámabb, pörgősebb, táncosabb lesz. Sztepp, tangó, swing és őrületes improvizációk adják meg az alaphangot, a dalok pedig Stux úrról, a vonzó, őszes halántékról, a Horváth-kertről, a Niagaráról, a csapodár Józsefről, illatos májusokról és persze számtalan beteljesült és plátói szerelemről szólnak. A lemez - akárcsak a lemezbemutató koncert-színház igazi wellness programnak ígérkezik: tele jókedvvel, némi drámával, sok egóval, kellemes vagy éppen vicces dalokkal, iróniával és utánozhatatlan egyéniségekkel. Számos rajongó szerint receptre kellene felírni a Budapest Bárt: az biztos, hogy a legolcsóbb wellness program, és a lemez is kevesebbe kerül, mint egy doboz antidepresszáns. Garantáltan csak pozitív mellékhatása van!

2009. október 14., szerda

Jövőbe pillantunk...

Vagyok ám, csak kicsit sűrűre sikerültek az elmúlt hetek és nagyon gép közelben sem voltam. Külföldön is voltam picit, ennek kapcsán pedig szeretném megtudni, hogy ki és hova dugta el a meleget az országból amíg távol voltam... Brrrrr...
Ma a "jövő" könyveiből szemezgetek picit. a közeli jövő... Holnap jelenik meg / kerül a könyvesboltok polcára két könyv amivel én nagyon szemezek. (Amire persze kedves párom rögtön ott tolongott mellettem, és az iránt érdeklődött, hogy új könyvespolcot is veszek-e, hogy legyen hova tenni az új szerzeményeimat... egyem a rossz máját nekije...)

Az egyik könyv Boris Vian újrakiadásos sorozatának legújabb tagja (és ég az arcom, mert még az előzőt sem olvastam el, de ha ezt nem kaphatom meg akkor össze fog dőlni a világ... tényleg ám...). A címe pedig: Pekingi ősz. Igazság szerint én ezt a könyvet már elkezdtem olvasni és nagyon tetszett, csak akkor sem voltam éppen kevés munkával ellátva és hát "elsodort az élet" a könyv mellől. De majd most. És a hivatalos ajánlója:
Boris Vian eme ifjúkori remekművét 1947-es megjelenésekor teljes közöny és/vagy értetlenség fogadta, és a többi Vian-regényhez hasonlóan csak a hatvanas évekbeli újrakiadások nyomán lett milliók kultuszkönyve.A "Pekingi ősz" egyik legnagyobb trükkje, hogy a végére érve azonnali késztetést érzünk arra, hogy újra elolvassuk, hiszen visszavezet minket a kiindulási pontra, ám a kör bezárulása nem jelenti azt, hogy a való világ véglegesen diadalmaskodott az álmokon, hiszen - miként Boris írja - "bárminő végkifejlet elképzelhető".

A másik könyv igazándiból egy általam régóta várt (magyar nyelven) szakácskönyv. Jamie Oliver: Jamie természetesen - 100 recept a kertemből. Láttam azt a sorozatát a tv-ban amiből ez a könyv készült és az nagyon tetszett. És szeretem a zöldségeket, meg a húsokat és ebben azok voltak többségben. Meg sütik, amit meg a család másik fele szeret. Szóval várom már a holnapot, hogy elmehessek egy könyvesboltba és beruházhassak ezekre a könyvekre - bár ahogy nézem ez pont ma jelent meg és nem is holnap fog... Khmmm... Figyelek mint mindig... És íme a könyv hivatalos fülszövege:

Beleszerettem a kertembe, különösképpen a veteményesbe! Bizony, tényleg megesett, hogy puszit adtam a legszebb, legritkább zöldségeimnek, egyik-másik fát talán meg is ölelgettem, és forró nyári napokon néha fülemet a földre szorítva hallgatom, hogyan nőnek a növények körülöttem.Ha ezt bűnnek tartod, hát vess tömlöcbe, és dobd el a kulcsot! És mondok még valamit: soha ilyen jókat nem főztem, mint az idén. Káprázatos ötleteim támadtak az új receptek megalkotásában: ihletet merítettem mindenből, ami az utóbbi évben megtermett a kertemben.Könyvemben több mint 100 új receptet találsz, meg némi ültetési és növényápolási tanácsot, ha esetleg neked is kedved szottyanna ahhoz, hogy egy kicsit bepiszkítsd a kezed!Olyan szakácskönyv ez, amely szerkezetében a négy évszakot veszi alapul: arról tájékoztat, hogy mikor melyik növény áll éppen rendelkezésre a kertben. A négy évszak fejezetei számos alcímmel tagolódnak, ezek a különböző alapanyagokról szólnak, gyorsan elkészíthető, könnyű és finom ételek receptjei sorakoznak bennük. Minden fejezet végéhez csatoltam pár apró, a növények nevelésére vonatkozó tájékoztatást is.

No és most tekintsünk egy kicsit távolabbi jövőbe. Stephenie Meyer: Eclipse - Napfogyatkozás.

Ez a könyv az oldalon már emlegetett Twiligt sorozat 3. tagja. Ezt a könyvet mondjuk kalózfordításban már olvastam és úgy tetszett. De azt hiszem, hogy erről is regéltem már egyszer itt. És íme a szokásos picit hatásvadász fülszövege a könyvnek, ami oly jellemző erre a sorozatra:
Őrizd a percet!Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold.De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni?A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el...

2009. szeptember 8., kedd

NE ESS PÁNIKBA!

Van a könyvespolcomnak egy része, ahova akkor nyúlok, amikor le vagyok eresztve. Egy kis jókedvért. Ott pihenget Hugh Laurie: A balek című könyve (aminek általában az első 3 oldala egyszerűen fantasztikus és akárhányszor el tudnám olvasni, a folytatás azonban nem nyűgöz le annyira mint a kezdés - igen, ez olyan leszólás féle, de az eleje tényleg nagyon jó - és persze az sem elhanyagolható tény, hogy a könyv vége elött 1-2 oldallal még azon voltam, h ne azt hogyan fogja lezárni, miután végeztem akkor meg ott pislogtam, h ez gyors volt - nem frappáns, csak gyors), Eric Idle:Hakni az űrben és a Galaxis utikalauz "trilógia".

A Hakni az űrben (Egy poszt-modem regény) mondjuk már csak virtuálisan van ott, mivel egyik kedves ismerősömnek adományoztam kedély javítás céljából (és itt mélyen hallgatok arról a tényről, hogy alapvetően neki vettem, csak aztán kellett ahhoz 1-2 év, hogy lemondjak róla a javára...). Ezt a könyvet a Monthy Python egyik tagja írta és nekem már ez szimpatikus volt. Aztán elolvatam és nagyon jókat derültem rajta. A történet két űrkomikusról (Alex és Lewis) és a humor mibenlétét kutató robotjukról (Carlton - egy 4,5-es Bowie típusú android, csak hogy pontosak legyünk...) szól a távoli (???) jövőben. Ők hárman elképesztő kalandokba, kalamajkákba keverednek az eredmény pedig rengeteg nevetés. Mostanság kancsintgattam az író másik művére A Mohó Gazember naplója-ra, de mindig akad valami más, szóval az még a jövő zenéje.

És az örök. A klasszikus. A maga nemében utolérhetetlen. Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak.
Szeretem, mert magával ragadó a történet, vicces és képtelen dolgok történnek a szereplőkkel, akik maguk is elég lökött figurák. És íme egy "rövidke" részlet:

"-Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben jegyezte meg.
-A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam elöször az egészről, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem azért, hogy szétrombolja a házat.Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.
-De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
-O, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Ugy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
-De hiszen a tervek ki voltak állítva.
-Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
-Ott van a kiállítási részleg.
-Zseblámpával.
-Talán leszakadt a villanyvezeték.
-Meg a lépcső.
-Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
-O, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!
A fejük fölött elúszott egy felhő. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét.
-Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg.
-Sajnálom. Nekem például tetszik.
-A gyorsforgalmi út is tetszeni fog.
-O, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot.
Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetősen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát.
-Mr. Dent - szólt.
-Mi van? - mondta Arthur.
-Hadd szolgáljak némi tényszerű felvilágosítással.Van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer, ha simán keresztülengedném magán?
-Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur.
- Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szőrös lovas, aki mind ővele üvöltözik."

2009. szeptember 7., hétfő

(Ki) Bezöldülés


Arculatmósosultam picit, mert vége van a nyárnak és nem sokára jön az ősz, no meg a tél, és eltűnik a környezetemből a sok-sok zöld, így itt kárpótolom magamat. Meg találtam neten katicás rajzot, ami nagyon megtetszett. :-)