A Hakni az űrben (Egy poszt-modem regény) mondjuk már csak virtuálisan van ott, mivel egyik kedves ismerősömnek adományoztam kedély javítás céljából (és itt mélyen hallgatok arról a tényről, hogy alapvetően neki vettem, csak aztán kellett ahhoz 1-2 év, hogy lemondjak róla a javára...). Ezt a könyvet a Monthy Python egyik tagja írta és nekem már ez szimpatikus volt. Aztán elolvatam és nagyon jókat derültem rajta. A történet két űrkomikusról (Alex és Lewis) és a humor mibenlétét kutató robotjukról (Carlton - egy 4,5-es Bowie típusú android, csak hogy pontosak legyünk...) szól a távoli (???) jövőben. Ők hárman elképesztő kalandokba, kalamajkákba keverednek az eredmény pedig rengeteg nevetés. Mostanság kancsintgattam az író másik művére A Mohó Gazember naplója-ra, de mindig akad valami más, szóval az még a jövő zenéje.
És az örök. A klasszikus. A maga nemében utolérhetetlen. Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak.Szeretem, mert magával ragadó a történet, vicces és képtelen dolgok történnek a szereplőkkel, akik maguk is elég lökött figurák. És íme egy "rövidke" részlet:
"-Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben jegyezte meg.
-A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam elöször az egészről, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem azért, hogy szétrombolja a házat.Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.
-De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
-O, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Ugy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
-De hiszen a tervek ki voltak állítva.
-Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
-Ott van a kiállítási részleg.
-Zseblámpával.
-Talán leszakadt a villanyvezeték.
-Meg a lépcső.
-Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
-O, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!
A fejük fölött elúszott egy felhő. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét.
-Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg.
-Sajnálom. Nekem például tetszik.
-A gyorsforgalmi út is tetszeni fog.
-O, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot.
Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetősen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát.
-Mr. Dent - szólt.
-Mi van? - mondta Arthur.
-Hadd szolgáljak némi tényszerű felvilágosítással.Van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer, ha simán keresztülengedném magán?
-Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur.
- Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szőrös lovas, aki mind ővele üvöltözik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése