Ama bizonyos verses pillanatom

Van pár kedvencebb versem, amik időről időre eszembe jutnak és most ide vetek egyet-kettőt közülük. Azért nem vagyok ám ilyen kis negatív, mint pl az első vers, de a ritmusa egyszerűen magával ragadja az embert.

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

És ha már ritmus:

Weöres Sándor
A GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Még több vers tőle.
Plussz egy kicsit más, de ezt is nagyon szeretem, csak kicsit hosszú ide.

Zárásként, ám határozottan nem utolsó sorban:

Radnóti Miklós
ERŐLTETETT MENET

(És nem akarja a blog az igazságot, hogy olyan formában tegye ide ezt a verset, ahogy én szeretném, így inkább linkelem ezt is.)

Zene az kell...

Kivételesen nem olvasni valót szeretnék ajánlani, hanem zenét. Mert megjelent a Budapest bár zenekarnak a 2. albuma és nekem nagyon tetszik, no meg dupla lemezes is és szerintem nem kerül többe, mintha csak egy korong lenne benne.

Én már nagyon vártam ezt az albumot, mivel tavaly voltam a koncertjükön és nem minden szám volt rajta a Vol. 1-en amit játszottak. Örömömre, amely számokat hiányoltam, azok most ezen rajta vannak.

Persze kicsit értetlenül állok, már csak az előzőek miatt is az elött a tény elött, hogy a boltos azt mondta, hogy ez a CD teljesen más stílusú, mint az előző. Mert szerintem nem. Nekem nagyon bejön.

Kicsit bővebben pedig azoknak akik még nem hallottak eme csodálatos zenekarról. A magyar könnyű zenei életének általam kedvelt rétege összefogott - kicsit változó felállásban, mert ki mikor ér rá stb. - és régi filmzenéket és slágereket játszanak (amiket még kiskoromban nagyapámmal hallgattam, szóval szívemnek kedvesek). Koncertjeik hangulata is magával ragadó, nem szokványos, hiszen többségben színházban és hasonló helyeken lépnek fel (no meg persze az A38-as hajón is, meg ...).

No mindegy. 100 szónak is egy a vége. Én nagyon ajánlom mindenkinek. (És szurkolok, hogy írjanak még ki koncertet az idei évre Budapestre, mert a már meghirdetettekről lekéstem, és nagyon szeretnék menni... Szóval szurkoljatok velem légyszives. :-) )

És íme a hivatalos ajánló:

A 2007-ben megjelent első lemez melankolikusabb hangvételével szemben ez vidámabb, pörgősebb, táncosabb lesz. Sztepp, tangó, swing és őrületes improvizációk adják meg az alaphangot, a dalok pedig Stux úrról, a vonzó, őszes halántékról, a Horváth-kertről, a Niagaráról, a csapodár Józsefről, illatos májusokról és persze számtalan beteljesült és plátói szerelemről szólnak. A lemez - akárcsak a lemezbemutató koncert-színház igazi wellness programnak ígérkezik: tele jókedvvel, némi drámával, sok egóval, kellemes vagy éppen vicces dalokkal, iróniával és utánozhatatlan egyéniségekkel. Számos rajongó szerint receptre kellene felírni a Budapest Bárt: az biztos, hogy a legolcsóbb wellness program, és a lemez is kevesebbe kerül, mint egy doboz antidepresszáns. Garantáltan csak pozitív mellékhatása van!

Jövőbe pillantunk...

Vagyok ám, csak kicsit sűrűre sikerültek az elmúlt hetek és nagyon gép közelben sem voltam. Külföldön is voltam picit, ennek kapcsán pedig szeretném megtudni, hogy ki és hova dugta el a meleget az országból amíg távol voltam... Brrrrr...

Ma a "jövő" könyveiből szemezgetek picit. a közeli jövő... Holnap jelenik meg / kerül a könyvesboltok polcára két könyv amivel én nagyon szemezek. (Amire persze kedves párom rögtön ott tolongott mellettem, és az iránt érdeklődött, hogy új könyvespolcot is veszek-e, hogy legyen hova tenni az új szerzeményeimat... egyem a rossz máját nekije...)

Az egyik könyv Boris Vian újrakiadásos sorozatának legújabb tagja (és ég az arcom, mert még az előzőt sem olvastam el, de ha ezt nem kaphatom meg akkor össze fog dőlni a világ... tényleg ám...). A címe pedig: Pekingi ősz. Igazság szerint én ezt a könyvet már elkezdtem olvasni és nagyon tetszett, csak akkor sem voltam éppen kevés munkával ellátva és hát "elsodort az élet" a könyv mellől. De majd most. És a hivatalos ajánlója:

Boris Vian eme ifjúkori remekművét 1947-es megjelenésekor teljes közöny és/vagy értetlenség fogadta, és a többi Vian-regényhez hasonlóan csak a hatvanas évekbeli újrakiadások nyomán lett milliók kultuszkönyve.A "Pekingi ősz" egyik legnagyobb trükkje, hogy a végére érve azonnali késztetést érzünk arra, hogy újra elolvassuk, hiszen visszavezet minket a kiindulási pontra, ám a kör bezárulása nem jelenti azt, hogy a való világ véglegesen diadalmaskodott az álmokon, hiszen - miként Boris írja - "bárminő végkifejlet elképzelhető".

A másik könyv igazándiból egy általam régóta várt (magyar nyelven) szakácskönyv. Jamie Oliver: Jamie természetesen - 100 recept a kertemből. Láttam azt a sorozatát a tv-ban amiből ez a könyv készült és az nagyon tetszett. És szeretem a zöldségeket, meg a húsokat és ebben azok voltak többségben. Meg sütik, amit meg a család másik fele szeret. Szóval várom már a holnapot, hogy elmehessek egy könyvesboltba és beruházhassak ezekre a könyvekre - bár ahogy nézem ez pont ma jelent meg és nem is holnap fog... Khmmm... Figyelek mint mindig... És íme a könyv hivatalos fülszövege:

Beleszerettem a kertembe, különösképpen a veteményesbe! Bizony, tényleg megesett, hogy puszit adtam a legszebb, legritkább zöldségeimnek, egyik-másik fát talán meg is ölelgettem, és forró nyári napokon néha fülemet a földre szorítva hallgatom, hogyan nőnek a növények körülöttem.Ha ezt bűnnek tartod, hát vess tömlöcbe, és dobd el a kulcsot! És mondok még valamit: soha ilyen jókat nem főztem, mint az idén. Káprázatos ötleteim támadtak az új receptek megalkotásában: ihletet merítettem mindenből, ami az utóbbi évben megtermett a kertemben.Könyvemben több mint 100 új receptet találsz, meg némi ültetési és növényápolási tanácsot, ha esetleg neked is kedved szottyanna ahhoz, hogy egy kicsit bepiszkítsd a kezed!Olyan szakácskönyv ez, amely szerkezetében a négy évszakot veszi alapul: arról tájékoztat, hogy mikor melyik növény áll éppen rendelkezésre a kertben. A négy évszak fejezetei számos alcímmel tagolódnak, ezek a különböző alapanyagokról szólnak, gyorsan elkészíthető, könnyű és finom ételek receptjei sorakoznak bennük. Minden fejezet végéhez csatoltam pár apró, a növények nevelésére vonatkozó tájékoztatást is.

No és most tekintsünk egy kicsit távolabbi jövőbe. Stephenie Meyer: Eclipse - Napfogyatkozás.

Ez a könyv az oldalon már emlegetett Twiligt sorozat 3. tagja. Ezt a könyvet mondjuk kalózfordításban már olvastam és úgy tetszett. De azt hiszem, hogy erről is regéltem már egyszer itt. És íme a szokásos picit hatásvadász fülszövege a könyvnek, ami oly jellemző erre a sorozatra:

Őrizd a percet!Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold.De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni?A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el...

NE ESS PÁNIKBA!

Van a könyvespolcomnak egy része, ahova akkor nyúlok, amikor le vagyok eresztve. Egy kis jókedvért. Ott pihenget Hugh Laurie: A balek című könyve (aminek általában az első 3 oldala egyszerűen fantasztikus és akárhányszor el tudnám olvasni, a folytatás azonban nem nyűgöz le annyira mint a kezdés - igen, ez olyan leszólás féle, de az eleje tényleg nagyon jó - és persze az sem elhanyagolható tény, hogy a könyv vége elött 1-2 oldallal még azon voltam, h ne azt hogyan fogja lezárni, miután végeztem akkor meg ott pislogtam, h ez gyors volt - nem frappáns, csak gyors), Eric Idle:Hakni az űrben és a Galaxis utikalauz "trilógia".

A Hakni az űrben (Egy poszt-modem regény) mondjuk már csak virtuálisan van ott, mivel egyik kedves ismerősömnek adományoztam kedély javítás céljából (és itt mélyen hallgatok arról a tényről, hogy alapvetően neki vettem, csak aztán kellett ahhoz 1-2 év, hogy lemondjak róla a javára...). Ezt a könyvet a Monthy Python egyik tagja írta és nekem már ez szimpatikus volt. Aztán elolvatam és nagyon jókat derültem rajta. A történet két űrkomikusról (Alex és Lewis) és a humor mibenlétét kutató robotjukról (Carlton - egy 4,5-es Bowie típusú android, csak hogy pontosak legyünk...) szól a távoli (???) jövőben. Ők hárman elképesztő kalandokba, kalamajkákba keverednek az eredmény pedig rengeteg nevetés. Mostanság kancsintgattam az író másik művére A Mohó Gazember naplója-ra, de mindig akad valami más, szóval az még a jövő zenéje.

És az örök. A klasszikus. A maga nemében utolérhetetlen. Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak.
Szeretem, mert magával ragadó a történet, vicces és képtelen dolgok történnek a szereplőkkel, akik maguk is elég lökött figurák. És íme egy "rövidke" részlet:

"-Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben jegyezte meg.
-A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam elöször az egészről, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem azért, hogy szétrombolja a házat.Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.
-De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
-O, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Ugy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
-De hiszen a tervek ki voltak állítva.
-Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
-Ott van a kiállítási részleg.
-Zseblámpával.
-Talán leszakadt a villanyvezeték.
-Meg a lépcső.
-Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
-O, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!
A fejük fölött elúszott egy felhő. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét.
-Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg.
-Sajnálom. Nekem például tetszik.
-A gyorsforgalmi út is tetszeni fog.
-O, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot.
Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetősen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát.
-Mr. Dent - szólt.
-Mi van? - mondta Arthur.
-Hadd szolgáljak némi tényszerű felvilágosítással.Van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer, ha simán keresztülengedném magán?
-Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur.
- Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szőrös lovas, aki mind ővele üvöltözik."

(Ki) Bezöldülés

Arculatmósosultam picit, mert vége van a nyárnak és nem sokára jön az ősz, no meg a tél, és eltűnik a környezetemből a sok-sok zöld, így itt kárpótolom magamat. Meg találtam neten katicás rajzot, ami nagyon megtetszett. :-)

Állati humor...

Elszakadva a vámpírok világától egy másik könyvet is szeretnék ajánlani. Ez pedig Szentesi Györgyi Egy vadászgörény naplója című műve.
Mondjuk az is lehet a ludas, hogy én mindig is nagyon vágyódtam egy helyes kis görényke után (de munka mellett nincsen annyi szabadidőm, amennyit a kis állatkával tölteni és foglalkozni kéne, szóval maradok a cserepes növényeknél), de nekem nagyon tetszett ez a könyv. Kellő mennyiségű humorral fűszerezve (olyan Gerald Durrell-es stílusban) egy görény lányka (Sydney) mindennapjait meséli el a könyv első szám, első személyben a házikedvenc szemszögéből. És hogyan is lehetne legjobban jellemezni (és legkönnyebben mások szívébe is belopni) ezt a könyvet? Íme egy részlet:

"A résnyire nyitva hagyott ablakon át kellemes tavaszi szellő fújdogál. Kifacsarodva heverek a hintaágyamban, és igen elégedett vagyok: bőségesen bereggeliztem, és hatalmasat játszottunk mamival, mielőtt kiment a barna ajtón.Nemrég döntöttem úgy, hogy naplót fogok vezetni. Sokan azt gondolhatják, unalmas az életem, és nem történik velem semmi. De most megtudják! Elmesélek mindent! Felkészültél, kedves olvasó? Mert ami most következik, az:
Egy vadászgörény naplója"

Nagyon valósághűen (amennyire én meg tudom ítélni) ábrázolja ezeknek a lökött kis állatoknak a viselkedését, viselt dolgaikat. És még egy részlet.

Bátran ajánlom minden állat szerető, humor kedvelő olvasónak. :-)

New moon és a többiek...

Egy hétig nagyon kis aktív voltam (vagy éppen nem, attól függ, hogy honnan nézzük). Mert olvastam. Sokat. Mást meg nagyon nem csináltam. Így 1 hét leforgása alatt sikerült elolvasnom a Twilight sorozat mind a 4 kötetét (ja, első kettőt eredetiben, utsó kettőt meg kalóz fordításban). Cserébe lemaradtam egy vizsgámról (persze ki olyan hüle még rajtam kívül, hogy az egyetemi évek elmúltával még hobbi szinten ilyen-olyan tanfolyamokat végez...). Ami nem gáz, mert pótolható. Persze ez egy ördögi kör, mert a vizsgára jelentkezős papírokra várakozva vettem meg az első kötetet és a könyvek olvasása miatt nem készültem fel végülis a vizsgára...

Most pedig egy szimpi nyelvtanfolyammal szemezgetek. Persze nem is értem pontosan, hogy miért, mert soha sem volt igazán nagy nyelvérzékem (na jó, nem vagyok túl szorgalmas egyed, és szavak megtanulásához meg az azért kellene...). De most baromi lelkes vagyok. Mint mindig amikor új dolgokba kezdek. Aztán meg majd meglátjuk.

De kanyarodjunk vissza a könyvekhez. Nekem tetszettek. (Az egyik kalózfordításnál mondjuk volt gondom 1-2 fejezettel, de ott leginkább a fordítással, de így jár az aki túl lusta magának lefordítani...) Magával ragadó kis világot teremtett meg az írónő. Jók a karakterek, nekem főleg Edward volt szimpatikus (na jó, én végig kacarásztam a részeket, ahol frappánsan beszólogatott a környezetének). Szóval tényleg megvan a varázsa a dolognak. Megértem, hogy miért ilyen közkedvelt. És mire a végére értem ismét bennem volt az a bizonyos űr, amit a számomra kedves és általam jónak ítélt könyvek után szoktam érezni. Hogy véget ért a történet. Hogy ismét vissza kell szakadni a való világba. Nincs bajom a valósággal sem, jól érzem magamat a bőrömben, csak néha tényleg kicsit jobban magával tudnak ragadni a történetek, mint az ildomos lenne. De ez van.

A filmet is megnéztem (szokásos kritikus mivoltomban). Tetszett is, meg nem is. Voltak részletek amik kimondottan bejöttek és kb egyeztek az általam elképzelt világgal, de néhány részlet határozottan nem tetszett. De persze nem lehet mindenkinek kedvre tenni. Végülis egy könnyed kellemes és nézhető film. No és persze mint mindig lelkesen várom a következő könyvből készülő művet is. És arra is fújni fogok kicsit, hogy ez meg az nem is így volt, de azért az is tetszeni fog. Kiszámítható vagyok, legalábbis magam számára. (+ nagyon tetszenek a film plakátjai. Janere talált azínésznő meg szerintem nagyon el van találva így látatlanba.)

Ember tervez...

Tegnap írtam, hogy este nekilátok a "Vörös sárkány"-nak. Aztán tengtem-lengtem a városban és várakoznom kellett. Sokat. És én ebben nem vagyok jó. Nincs semmi baj, ha van nálam könyv, de most csak olyanokkal voltam felszerelkezve, amiket már elolvastam (és nem pár éve, hanem pár órája), szóval az nem volt jó. Elkezdtem keresgélni könyvesboltot, de a közvetlen közelben nem találtam csak egy zárva lévő antikváriumot. Így beszáguldoztam az újságoshoz, hogy talán ott majd találok valami érdekeset. Nat Geót nem akartam megvenni, mert ottho már megvan egy példányban. És elkezdtem koketálni a twilight sorozattal. Gondolkoztam már rajta, hogy esetleg el kéne olvasni, mert sok helyen láttam, sok oldalon belefutottam az ajánlójába, de nem is tudom... Nem szeretem azokat a könyveket olvasni, amik mindenkinek ott vannak a kezükben miközben utaznak a tömegközlekedésen. Persze mindig beleesek abba a csapdába, hogy elcsábulók és "tömegemberré" válok (ezt senki se vegye sértésnek, csak az én hülyeségem).

Megkérdeztem az eladót, hogy van-e valami történeti fonal, kapcsolat a könyvek között, hogy melyikkel kéne kezdeni (nem, nem láttam a filmet és nem nézelődtem körbe h mik is ezek a könyvek, csak úgy nagyvonalakban voltam képben - annyira amennyi a médiából hozzám is elszivárgott). Végül megvettem az "Alkonyat" címűt (az almásat, ahogy a boltban mondtam...), ami jó választásnak bizonyult mivel az eladó állításával ellentétben mégis történetileg egymásra épülnek.

Tetszik a könyv, gyorsan is haladok vele. Könnyű olvasni (ilyen szempontból a Harry Potterre emlékeztet engem, azzal haladtam annó ilyen gyorsan).

Történetileg számomra mutat némi hasonlóságot a Roswell című sorozatra. (Persze még csak a 200. oldalon tartok.) Igen, abban ufók vannak, itt meg vámpírok, de azt leszámítva a történet eddig hasonló. Adott egy lány, aki felkelti az egyik "idegen" figyelmét, aki megmenti az életét és egyre jobban egymásba gabalyodnak (nem testileg, érzelmileg). És adott a fiú "rokonsága" aki meg szúrós tekintettel nézik a srác meggondolatlan cselekedeteit. Szóval kiváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni.

Mivel nem láttam a filmet, így magam tudom elképzelni a karaktereket benne. Sok mangát olvastam már és animéket is szoktam nézni, így abban a világban helyeztem el a leírás alapján magamat önkéntelenűl is. Tetszenek a leírások. Egyedül azzal nem tudok zöldágra vergődni, hogy a lány írja/mondja/gondolja első szám első személyben, mint egy naplót, és fura ehhez hozzászokni. Tetszik a könyv humora is, a szereplők iróniája.

Persze az is igaz, hogy ez nem az a könyv ami nélkül nem lennék meg, hogy bármikor leemelhessem a polcról, szóval már a megvételénél tudtam, hogy melyik ismerősömnek fogom odaajándékozni, ha "végeztem vele". Ő meg csúnyán fog rám nézni, mert imádja az ilyen jellegű könyveket, így meg "kell" majd vennie a folytatásokat is. És hogy én megveszem-e őket? Nem hiszem, de már letöltöttem őket az internetről (kövezzetek meg, de azért annyi pénzt nem áldozok rájuk, amennyibe kerülnek - nem drága annyira, de akkor is...).

És búcsúzóul a könyv előszava:

De a jó és rossz tudásnak fájáról nem ehetsz:mert azon a napon, amikor annak gyümölcséből eszel,halálnak halálával halsz meg.

Genezis, 2:17

Thomas Harris

Azt hiszem átmenetileg a "könnyebb" műfajokra lovagoltam át olvasás terén. Régebben is elolvastam már a "Hannibal sorozatot" (kivéve a Hannibal ébredése című könyvet - mert akármennyire is ciki - olvasás közben elhagytam/elkevertem valahol és azóta sem találom). Most pakolás közben a kezembe akadtak (a megmaradt pédányok...) és gondoltam, hogy akkor picit beleolvasok. Na igen. Most fejeztem be A bárányok hallgatnak-ot (ami elött a Hannibal-t olvastam el). Nekem személy szerint sokkal jobban tetszenek, mint filmben. A történet sokkal jobban ki van dolgozva, a befejezése pedig az egész történetnek sokkal kerekebb és szívemhez sokkal közelebb áll, mint a filmbeli csonkolós befejezés.

Mondjuk az mindenképpen a filmek mellett szól hogy szerintem Anthony Hopkins fantasztikus színész és számomra abszolút szerethetővé tette őket.

Most pedig jó rák módjára történet cselekményének időrendjében hátrafelé haladva áttérek a Vörös sárkány-ra. Hátha mire befejezem megkerül (vagy megveszem újra) a "kezdeteket" is.

Forduljon Psmith-hez!

Pár szót szentelek annak a könyvnek is amit éppen olvasok. P. G. Wodehouse: Forduljon Psmith-hez! Könnyed, mulatságos, vicces. Teljesen kikapcsolja az embert.

Anyukám ajánlotta ezt a könyvet, mert ő már "rongyosra olvasta a sajátját". Szóval nekiálltam és abszolút nem bántam meg. (Na jó, a könyvesboltban láttam meg az író egyik könyvét angol nyelven, melynek borítóján Hugh Laurie díszelgett, ez volt az első, anyukám ajánlása pedig a végső döntő érv az olvasásra.)

A történetben szerepel egy ékszerrablási terv és egy mindenre vállalkozó, magát újságban hirdető ifjú (A hirdetés szövege: Forduljon Psmithhez! Psmith majd segít! Psmith mindent elintéz! Önnek szüksége lenne valakire, aki eljár peres ügyeiben? Valakire, aki elintézi üzleti ügyeit? Valakire, aki sétálni viszi a kutyáját? Valakire, aki meggyilkolja az Ön nagynénjét? Psmith elintézi! Bűntény nem akadály! Bármilyen megbízása van (feltéve, hogy halakkal nem kell dolgozni), forduljon Psmithhez! Ajánlatok: R. Psmith, postafiók 365. Forduljon Psmithhez!)

Innentől pedig már csak egyre kuszább az események sora, szinte mindenki más mint akinek kiadja magát és mint kiderül nem csak egy embernek fáj a foga az értékes nyakékre. És hogy ki nyeri a "csatát"? Azt még én sem tudom sajnos, mert még nem fejeztem be a könyvet, de kiváncsian várom a végkifejletet. :-)

Angol humor kedvelőinek kifejezetten ajánlom!

"Van könyv, amely álmodni hív - és van, amely megmutatja a valóságot"

Paulo Coelhoról nem is oly régen ejtettem szót. Tizenegy perc. Ez a könyv egy prostituált lány igaz történetét meséli el félig napló jellegben. Központi témája a szex és a szerelem, hogy melyiknek hol van a helye az életünkben. A szabadság és, hogy egy kapcsolatban mennyire tudjuk ezt megőrizni, illetve hogy a másiknak hogyan tudjuk ugyanezt megadni. Bólogat az ember, mert igen, hagyni kell, hogy párunk is azt tehesse, amihez kedve van, ne korlátozzuk egymást. Féltékenység nélkül szemlélhessük a világot.

De valóságban mindezt megvalósítani elég nehéz. Mert beleszólunk mindenbe. Hogy a másik növessze a haját, vagy a másik pólóját vegye fel, vagy jobb lenne ha azt legközelebb másként csinálná a dolgait, esetleg oda most ne menjünk, mert nekem nincs kedvem. Alkalmazkodunk és birtokolni próbáljuk picit a másikat.

Ahogy egyre idősebb leszek mind több és több ilyen dologról próbálom leszoktatni magamat. Mert milyen idilli lenne ha úgy tudna az ember szeretni, hogy nem vár érte cserébe semmit sem, hogy nem zárja kalitkába a "madarát" hanem a reptét csodálja meg minden nap. Bízik benne hogy visszarepül hozzá. Bizalom. Mert a mai világban vajon vakon meg merünk-e bízni a másikba, vagy bárkiben magunkon kívül. Vagy már alapvetően egy falat emelünk magunk köré, csakhogy ezzel kivédjük a ránk váró csapásokat?

Nehéz kérdés. Furcsa módon mindig megtalálom az aktualitást a saját életemre nézve is amikor Coelho könyveit olvasom. Ezért is tetszenek valószínűleg annyira. Az általam még talán ilyen pontosan meg sem fogalmazott dolgok visszaköszönnek a lapokról. Választ nem feltétlenül kap az ember, megoldást pedig egyértelműen, nem onnan várom, csupán átgondolom, más szemszögből vizsgálom meg a problémáimat. Remélem, hogy picit bölcsebb is leszek általuk.

És egy kis "látatlanba" ajánlás

Boris Vian. Őt is egyik ismerősöm ajánlotta figyelmembe. Aztán egy könyvesbolti "túrám" alkalmával pillantottam meg a polcon egységes, új kiadásban néhány könyvét, úgyhogy bátran (khmmm) és nagy levegőt véve megvettem szinte az összeset.

Azóta jónéhány könyvét elolvastam és volt amelyik tetszett, volt amelyik nem annyira, de az is tény hogy iskolai tanulmányaim óta nála találkoztam elösször a szineztézia gyakorlatban való alkalmazásával (és ez feldobott, nem tudnám megmagyarázni, hogy az ilyen dolgoknak miért tudok olyan nagyon örülni, de ez a felfedezés akkor tényleg feldobta a napomat). Legjobban a novellái tetszettek nekem és ezért is ünneplem a legújabb (na jó, én most fedeztem fel, de biztos, hogy nem régen kerülhetett a polcokra, mert az író halálának 50 éves évfordulója alkalmából jelent meg, ami idén van - ennek köszönhető szerintem a könyv borítójának színválasztása is) megjelent könyvet, amiben szintén ilyen rövidebb szösszenetek vannak összegyűjtve, amik most lettek kiadva elösször magyar nyelven. Hogy miért "látatlanba" ajánlom? Mert ugyan már ott pihen az ágy melletti kisasztalkán, de mire eljutok odáig túl fáradt szoktam már lenni mostanság ahhoz, hogy belekezdjek, nap közben meg "újdonsült Coelho lázamnak" köszönhetően "más dolgom" van. De eddigi tapasztalataim alapján tudom ajánlani.

„Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s ne mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.”

Kapcsolatom Coelho-val nem indult probléma mentesen. Egyik ismerősöm olvott tőle egy-két könyvet és teljesen el volt tőle ájulva. Mivel azonban tisztában vagyok azzal, hogy az izlésvilágunk mennyire különbözik, így letettem terveimről az olvasását illetően. Pár hete az új könyv kapcsán akadtam rá egy reklámozó oldalra, ahol az első pár oldal is fent volt. Elolvastam. Azóta már az 5. könyvnél tartok...

Az első könyv amit a kezembe vettem értelemszerűen a "A győztes egyedül van" című volt. Érdekes, olvasmányos, pörgős, elgondolkoztató volt, de azért nem ez lett a kedvencem a könyvei közül (amiket eddig olvastam), hanem a következő választásom: Veronika meg akar halni.

Ez a könyv egy lányról szól (Veronika), aki sikertelen öngyilkossági kisérlete után egy elmegyógyintézetben ébred fel ahol az orvos tudatja vele, hogy csupán napjai vannak hátra, mivel a gyógyszerek tönkre tették a szívét. Ezekről a napokról szól a könyv, az új környezet, az emberek és leginkább saját magának megismeréséről.

A könyv olvasása közben elkezdtem saját életemet is vizsgálgatni. Mert minden napot úgy kéne megélni, mintha az utolsó volna, nem pedig úgy hogy csak a jövőt tervezgeti az ember. Veronikának alapvetően nincs rossz élete. Van munkája, lakása, barátai, szerető családja azonban mindenkinek megpróbál megfelelni, az illemnek megfelelően viselkedni, minden szabályt betartani, senkinek sem okozni problémát. Csak a "bolondok" között ébred rá, hogy talán az a legnagyobb őrültség, ha valaki nem él igazán, ha csupán túléli a napokat nem pedig átéli őket. Nekem nagyon tetszett ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.

Elolvastam ezután Az Alkimistát, ami az útkeresésről, végzetünk megtalálásáról szól. Hasonló témában íródott A portobellói boszorkány is, ami témavilágában közelebb volt hozzám, mint a pásztorfiú története. Az utóbbi könyv ismét egy lány életét meséli el, hogy Athena hogyan keresi a boldogságot, a hitet, a családot, a barátokat, és hogy válik egyszerre mesterré és tanítvánnyá. Mély hatással van minden körülötte élőre, alakítja magát, formálódik, kutatja a múltját és a kitőr a köré épített gátak közül. Mindezt a családtagjai, barátai, körülötte élők elbeszéléséből követhetjük végig, hogy megismerjük az utat amit végigjárt korán bekövetkezett haláláig bezáróan. Nekem a legjobban a könyv befejezése tetszett, nagyon frappáns lezárást talált ki az író a mű végére.

Összességében mindegyik könyvet tudom ajánlani, mert olvasmányosak, tanulságosak és értékes alkotások. Személy szerint rám legnagyobb hatással eddig a Veronika meg akar halni volt, de ez csupán a szubjektív megítélésem, lehet hogyha életem más szakaszában kezdem el olvasni a könyveket, akkor egy másik érintett volna meg mélyebben. Most a Tizenegy perc című könyv van "soron", de erről majd ha befejeztem akkor bővebben.

Gondolkoztam...

Beruháztam egy PDA-ra. Nagy képernyős. És felmerült bennem a gondolat, hogy akkor lehet hogy át kéne térnem az e-könyvek olvasására.
Mert olcsóbb (akár ingyenes) és így sokkal több könyvhöz hozzájuthatok anélkül, hogy még 1-2(-10) újabb polcrendszerrel kellene bővíteni a lakást (ami azért is lenne gáz, mert akkor meg lassan az ágyat kéne kilakoltatni és annak a helyére rakni a könyvszekrényeket...). Mert rossz szokásom, hogy amit olvasok azt nem a könyvtárból kölcsönzöm, hanem beruházok rá.
Az sem elhanyagolható tény, hogy így spórolok a kivágandó fákon is.
De bennem él a gondolat, hogy milyen jó érzés is kézbe venni a könyvet, átlapozni, örülni neki, hogy végre a kezemben tarthatom. No meg könyvesboltban sétálgatni is imádok és (mindent) sokmindent haza tudnék vinni, ha elbírnám/lenne annyi pénzem... No meg nem tudom, hogy mennyire díjazná a szemem a dolgot, hiszen napom nagy részében már így is a monitort bámulom.
Szóval most ezen tipródok. Mert az egyik oldalon ott van az, hogy nem szeretném segíteni a könyv piac bebukását, de a természetet is kéne védeni (tudom, h én egyedül csupán csepp lennék a tengerben, de ha sok "csepp" cselekszik így, akkor azért már ér valamit). Haladjunk a korral?

Blog születik

És hogy mi a célom vele? Bemutatni, hogy éppen hol barangolok az irodalom erdejében, és reménykedni abban, hogy esetleg valakinek felkeltem az érdeklődését egy-két (általam jónak ítélt) könyv irányába.
Egy ígéret magamnak, hogy végre elolvasom a régen megvásárolt könyveimet. A félig üres hozzááláásból félig telire váltok, és nem fogok felhalmozni jobbnál-jobb könyveket, és félretenni, csak hogy a kevésbé jókat előbb olvassam el. Tudom, vannak problémáim... :-)