2009. augusztus 7., péntek

„Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s ne mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.”

Kapcsolatom Coelho-val nem indult probléma mentesen. Egyik ismerősöm olvott tőle egy-két könyvet és teljesen el volt tőle ájulva. Mivel azonban tisztában vagyok azzal, hogy az izlésvilágunk mennyire különbözik, így letettem terveimről az olvasását illetően. Pár hete az új könyv kapcsán akadtam rá egy reklámozó oldalra, ahol az első pár oldal is fent volt. Elolvastam. Azóta már az 5. könyvnél tartok...

Az első könyv amit a kezembe vettem értelemszerűen a "A győztes egyedül van" című volt. Érdekes, olvasmányos, pörgős, elgondolkoztató volt, de azért nem ez lett a kedvencem a könyvei közül (amiket eddig olvastam), hanem a következő választásom: Veronika meg akar halni.

Ez a könyv egy lányról szól (Veronika), aki sikertelen öngyilkossági kisérlete után egy elmegyógyintézetben ébred fel ahol az orvos tudatja vele, hogy csupán napjai vannak hátra, mivel a gyógyszerek tönkre tették a szívét. Ezekről a napokról szól a könyv, az új környezet, az emberek és leginkább saját magának megismeréséről.

A könyv olvasása közben elkezdtem saját életemet is vizsgálgatni. Mert minden napot úgy kéne megélni, mintha az utolsó volna, nem pedig úgy hogy csak a jövőt tervezgeti az ember. Veronikának alapvetően nincs rossz élete. Van munkája, lakása, barátai, szerető családja azonban mindenkinek megpróbál megfelelni, az illemnek megfelelően viselkedni, minden szabályt betartani, senkinek sem okozni problémát. Csak a "bolondok" között ébred rá, hogy talán az a legnagyobb őrültség, ha valaki nem él igazán, ha csupán túléli a napokat nem pedig átéli őket. Nekem nagyon tetszett ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.

Elolvastam ezután Az Alkimistát, ami az útkeresésről, végzetünk megtalálásáról szól. Hasonló témában íródott A portobellói boszorkány is, ami témavilágában közelebb volt hozzám, mint a pásztorfiú története. Az utóbbi könyv ismét egy lány életét meséli el, hogy Athena hogyan keresi a boldogságot, a hitet, a családot, a barátokat, és hogy válik egyszerre mesterré és tanítvánnyá. Mély hatással van minden körülötte élőre, alakítja magát, formálódik, kutatja a múltját és a kitőr a köré épített gátak közül. Mindezt a családtagjai, barátai, körülötte élők elbeszéléséből követhetjük végig, hogy megismerjük az utat amit végigjárt korán bekövetkezett haláláig bezáróan. Nekem a legjobban a könyv befejezése tetszett, nagyon frappáns lezárást talált ki az író a mű végére.

Összességében mindegyik könyvet tudom ajánlani, mert olvasmányosak, tanulságosak és értékes alkotások. Személy szerint rám legnagyobb hatással eddig a Veronika meg akar halni volt, de ez csupán a szubjektív megítélésem, lehet hogyha életem más szakaszában kezdem el olvasni a könyveket, akkor egy másik érintett volna meg mélyebben. Most a Tizenegy perc című könyv van "soron", de erről majd ha befejeztem akkor bővebben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése