Boris Vian. Őt is egyik ismerősöm ajánlotta figyelmembe. Aztán egy könyvesbolti "túrám" alkalmával pillantottam meg a polcon egységes, új kiadásban néhány könyvét, úgyhogy bátran (khmmm) és nagy levegőt véve megvettem szinte az összeset. Azóta jónéhány könyvét elolvastam és volt amelyik tetszett, volt amelyik nem annyira, de az is tény hogy iskolai tanulmányaim óta nála találkoztam elösször a szineztézia gyakorlatban való alkalmazásával (és ez feldobott, nem tudnám megmagyarázni, hogy az ilyen dolgoknak miért tudok olyan nagyon örülni, de ez a felfedezés akkor tényleg feldobta a napomat). Legjobban a novellái tetszettek nekem és ezért is ünneplem a legújabb (na jó, én most fedeztem fel, de biztos, hogy nem régen kerülhetett a polcokra, mert az író halálának 50 éves évfordulója alkalmából jelent meg, ami idén van - ennek köszönhető szerintem a könyv borítójának színválasztása is) megjelent könyvet, amiben szintén ilyen rövidebb szösszenetek vannak összegyűjtve, amik most lettek kiadva elösször magyar nyelven. Hogy miért "látatlanba" ajánlom? Mert ugyan már ott pihen az ágy melletti kisasztalkán, de mire eljutok odáig túl fáradt szoktam már lenni mostanság ahhoz, hogy belekezdjek, nap közben meg "újdonsült Coelho lázamnak" köszönhetően "más dolgom" van. De eddigi tapasztalataim alapján tudom ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése