Most pedig egy szimpi nyelvtanfolyammal szemezgetek. Persze nem is értem pontosan, hogy miért, mert soha sem volt igazán nagy nyelvérzékem (na jó, nem vagyok túl szorgalmas egyed, és szavak megtanulásához meg az azért kellene...). De most baromi lelkes vagyok. Mint mindig amikor új dolgokba kezdek. Aztán meg majd meglátjuk.
De kanyarodjunk vissza a könyvekhez. Nekem tetszettek. (Az egyik kalózfordításnál mondjuk volt gondom 1-2 fejezettel, de ott leginkább a fordítással, de így jár az aki túl lusta magának lefordítani...) Magával ragadó kis világot teremtett meg az írónő. Jók a karakterek, nekem főleg Edward volt szimpatikus (na jó, én végig kacarásztam a részeket, ahol frappánsan beszólogatott a környezetének). Szóval tényleg megvan a varázsa a dolognak. Megértem, hogy miért ilyen közkedvelt. És mire a végére értem ismét bennem volt az a bizonyos űr, amit a számomra kedves és általam jónak ítélt könyvek után szoktam érezni. Hogy véget ért a történet. Hogy ismét vissza kell szakadni a való világba. Nincs bajom a valósággal sem, jól érzem magamat a bőrömben, csak néha tényleg kicsit jobban magával tudnak ragadni a történetek, mint az ildomos lenne. De ez van.
A filmet is megnéztem (szokásos kritikus mivoltomban). Tetszett is, meg nem is. Voltak részletek amik kimondottan bejöttek és kb egyeztek az általam elképzelt világgal, de néhány részlet határozottan nem tetszett. De persze nem lehet mindenkinek kedvre tenni. Végülis egy könnyed kellemes és nézhető film. No és persze mint mindig lelkesen várom a következő könyvből készülő művet is. És arra is fújni fogok kicsit, hogy ez meg az nem is így volt, de azért az is tetszeni fog. Kiszámítható vagyok, legalábbis magam számára. (+ nagyon tetszenek a film plakátjai. Janere talált azínésznő meg szerintem nagyon el van találva így látatlanba.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése